Avagy az értelem keresetlen

Kesereg a fiatal, 
ba…a meg a Hivatal

Az egyik fajta

Amiért Ő ígér az embernek fűt-fát és aztán közli, hogy “jabocsmégsenincsen”

Amiért az Ő embere képtelen egy hivatalos dokumentumot épkézláb módon kitölteni (pedig erre még én is képes vagyok, holott nem tanultam ezt a szakmát)

Amiért nekem mindent a megadott határidő előtt egy héttel le kell adnom, de Ő képes, és még vissza is dobja, mert neki nem mindegy, hogy  hat vagy hét tízévesről készít látványos diagramot (talán még Ő se tudja, miért olyan fontos ez Neki);
esetleg Ő maga nem tart be határidőt, amiből Őneki semmi hátránya nem származik, nekem annál inkább, de persze én vagyok a nemokos, mert “miértnemtelefonáltam/írtamímélt/kerestemfelazügyntézőügyintézőjénekatitkárnőjét, hogy gyorsítsam az ügyet

Amiért Ő állítólag ért ahhoz, ami az én hivatásom, de elfelejti, hogy az Ő elvárása és az én valóságom köszönőviszonyban sincsenek (mégsem ért hozzá)

Másik fajta, de vérrokon

Amiért Őhozzá csak telefonon, csak egy óra múlva, de ki is van írva, te analfabéta, nem lehet másképp, hiába jöttél két órával elébb, de próbálkozzál, telefonon majd kedves leszek, személyesen csak szívom a véredet

Amiért

Ő

Ő

Ő

de

az ember

 

 

Reklámok

Bűnös jó

“Nem csinálom. … Akkor se. … Nem érdekel. … Nem fogom odaadni.”

Semmi baj. Tévedni emberi dolog. Azért hibázunk, hogy tanuljunk, ötleteket gyűjtsünk, ügyesedjünk. Legközelebb erre meg erre kell jobban figyelned, és meglátod, sokkal jobban fog menni. Ne szomorkodj! Fel a fejjel! Kérlek, hogy úgy add vissza, ahogyan kaptad! Kérem szépen, amint készen vagy, tedd le ide!

“Ez de sz**… Ez mekkora hülyeség! Mé’ kell nekem ezt a f**-t csinálnom?”

Készítsünk meglepetést közösen! Két tárgyat fogtok elkészíteni. Az egyiket magatokkal viszitek majd, hogy örömmel tekinthessetek vissza az együtt töltött szép pillanatokra. A másikat egy olyan személynek adjátok át, aki az első lépéseitektől kísér titeket, és aki sajátjaként szeret, akihez minden gondotokkal-bajotokkal, örömötökkel és bánatotokkal fordulhattok. Kezdjétek el bátran, segítek!

“Ha mondtad volna előre, hogy büntetést kapok, ha nem figyelek, akkor odafigyeltem volna.”

Kérlek, nyisd ki a könyvet! Nézz ide, mutatom, itt kezdjük az olvasást. Nagyon fülelj és kövesd, mert bármikor következhetsz! Ha szépen beszélsz és elég hangosan olvasol, mindig fogják tudni a társaid, hol tartunk. Szépen olvastál, ügyes vagy!

* * *

Ne foglalkozz vele, ne vedd a szívedre, engedd el a füled mellett, mosolyogj, bíztasd, dícsérd, jutalmazd, légy vele kedves, előzékeny, mutasd, hogy jót akarsz neki, segítsd…

És engedd, hogy álnok vigyorral a képén végignyalogasson villás nyelvével, megdermessze a szíved, kedvére próbálgassa groteszk ábrázatú maszkjait, és boldogan mosolyogva takarítsd föl nyálkás nyomait, melyeket maga után hagyott.

Barát(ság)?

Sokféle kapcsolat lehet két ember között, amelyekben a kirakós darabjait a bizalom köti össze. Szülő és gyermek, tanító és tanítvány, főnök és beosztott, szerelem, barátság.

Barátság. “Hogy is lettünk mi barátok?”, kérdeztük egymástól már oly sokszor, de választ sosem leltünk rá. Hogy mi minden történt velünk a barátságunk alatt, az mindjárt más. Hiszen ezért vagyunk barátok. Mindent meg tudunk beszélni, tanácsot adunk egymásnak gondjaink megoldására, elmegyünk együtt ide-oda, meg amoda is, csinálunk ott ezt-azt, meg amazt. Segítünk a barátunknak a nehéz időszakokban, együttérzünk vele, ha elveszít valakit vagy valamit, felvidítjuk, ha szomorú. Ha fél, bátorítjuk, ha vakmerő és gondatlan, vigyázunk rá.

Nem csupán mi vigyázunk őrá. Barátunk is megbeszél, megold, vigasztal, megy ide-oda, csinál itt-ott, segít, együttérez, felvidít, bátorít, vigyáz.

És ha ő nem, csak én vagyok barát? Az is barátság?